Belgium

A belga szövetségi állam három régióból áll: északon Flandria, délen Vallónia, és a kétnyelvű főváros, Brüsszel.

Jelentős még a német ajkú kisebbség, valamint a különböző nemzetiségű bevándoroltak, és Brüsszel európai főváros jellegéből adódóan a nemzetközi politikusi, hivatalnoki réteg, a hozzájuk kapcsolódó siserehaddal együtt.

Most már egyre nehezebb eldönteni, hogy ki az „igazi belga”. A régi vicc szerint egy népszámlálás során felkérték egy település lakóit, hogy a flamandok álljanak balra, a vallonok meg jobbra. Néhány tanácstalan (gyémánt) kereskedő megkérdezte: És az igazi belgák hová álljanak?

Címere fekete alapú pajzson arany oroszlán, a pajzs mögül keresztbe helyezett marsallbot nyúlik ki. A pajzson királyi korona, a csúcsán kereszttel. Alul egy érdemrend kereszt csüng.

Felette szalagfeliraton "Union fait la force" "Egységben az erő".

Brüsszel:

A flamand – vallon ellentét a jellemző, kivéve Brüsszelt, amely egy multi-kulti város, több a bevándorló, mint az őslakos. A királyi család nem hajlandó megtanulni flamandul.
Ha egyszer szét is szakadna Belgium vallon és flandria országrészre, Brüsszel nem tudnák, hogy hova tartozzon. EU negyedben az európai bürokraták csak angolul beszélnek.

Jules Destrée belga író és politikus 1912-ben Alberthez a belga királyhoz, intézett egy levelet, benne a szállóigével: „Sire, il n’y a pas de Belges” - Felség, belgák nincsenek.

Vannak flamandok és vallonok, limburgiek és brabantiak, antwerpeniek és luikiek, és valahol ezen népek közepén fekszik Brüsszel, ahol a brüsszeliek élnek.

Ezeknek a véletlenül egy országhatáron belül élô embereknek egy része olyan nyelvet beszél, mely sokat hallgatva némileg a hollandra hasonlít, és melyet a könnyebbség kedvéért a „flamand” névvel illetnek.

Egy másik részük valami olyasmi nyelven fejezi ki magát, ami talán a francia: „halandzsavallon”, Brüsszelben pedig egy vegyesfelvágott-nyelvet beszélnek, amit „kétnyelvűség”-nek neveznek, és amely szúette hollandból és penészes franciából áll.

A rossznyelvek szerint, Brüsszel legnagyobb előnye, hogy közel van hozzá Párizs, London és Amszterdam.

Valóban nehéz felfedezni a város igazi arculatát a sok nemzetközi politikai, gazdasági és katonai szervezet hatalmas apparátusa rátelepszik a városra, és elrejti valódi értékeit. A fő látnivalók lenyűgöző szépsége mellett, a mellékutcák koszosak, összefirkált falak, kéregető hajléktalanok is jellemzőek.

Budapest sokkal tisztább város.

Grand Place:

A város szívében találjuk és sokak szerint Európa egyik legszebb tere. Itt azonnal meggyőződhetünk, a korábban említett multi-kultúráról. Ha csak az embereket nézzük, nem gondoljuk, hogy Európában vagyunk, vagy ez a jövő Európája???

Félreértés ne essék, ezek az emberek nem bevándorlók, ők itt élnek, itt házasodnak és ott nevelnek családonként 8-10 gyermeket.

A tér központi épülete a Városháza, melyet múzeumok és gazdag díszítésű barokk stílusú céhházak és flamand reneszánsz stílusú épületek öveznek.

A Városháza homlokzatát szobrok díszítik, a tornyán pedig a város védőszentje, Szent Mihály aranyozott szobra látható.

Viktor Hugo "a világ legszebb terének" nevezte, erre ma is büszkék a brüsszeliek. Már a középkorban is a kereskedelem központja volt.

A környező utcák nevei, mint Rue des Bouchers (Mészáros utca) vagy Rue de Beurre (Vaj utca) ma is a régi vásárokra utalnak, a flamandok ma is Grote Markt-nak (Nagypiac) nevezik a teret.

Vele szemben van a tér másik nagyobb épülete, a Maison du Roi, a Király háza, ahol jelenleg helytörténeti múzeum van, és itt őrzik Manneken Pis ruháit is.

Minden páros év augusztus végén színpompás, hatalmas virágszőnyeggel borítják be a híres Grand Place-t. Rengeteg turista tekinti meg ezt a látványosságot.

Nézzünk meg erről egy videót:

https://www.youtube.com/watch?v=FXpiNhY46Wo

A szürke kockaköveken ilyenkor színes virágszirmok pompáznak, sárga, narancs, vörös, bordó és még ki tudja hányféle színben. Az emberek körbeállják, és egyszerűen csak gyönyörködnek a látványban.

A Tőzsde oszlopos bejáratát kőoroszlánok őrzik, lehet, hogy csak a „bikát” engedik be, a„medvét”, pedig nem. (a „bika” az árfolyam emelkedését, a „medve” pedig a süllyedést jelképezi)

Ezen kívül kisebb épületek, az egykori céhek házai zárják le a teret.

A Maneken Pis: (brabanti nyelvjárásában pisilő emberke)

A mindössze 58 cm magas szobor, Brüsszel legrégebbi jelképe. A több mint 650 éves öregfiút először 1347-ben említik, ám azt sajnos az eredetit ellopták, számos későbbi másolattal együtt. A most látható bronzszobor is már majdnem 200 éves.

A mai „pisilő kisfiú” már a sokadik kópia. A szobrot 1747-ben a francia katonák elvitték, de később XV. Lajos aranyhímzéses ruhába öltöztetve, visszaadta a városnak.

Mára, valóságos topmodellé vált, ruhatára, melyet a főtéren található városi múzeum őriz, ma már több mint hétszáz különböző öltözéket tartalmaz, köztük futballmezeket, egyenruhákat, de akadnak tréfás darabok, például Elvis Presley és Miki egér jelmez is.

A szobrot nevezetes alkalmakkor felöltöztetik. Amikor 2011-ben Magyarország volt az EU soros elnöke, magyar népviseletet kapott.

Az öltöztetési ceremóniát gyakran rézfúvós zenekar kíséri. Amikor az öltöztetés befejeztével újraindítják a fiút, előfordul, hogy a nagy nyomás miatt a vízsugár messzebbre visz és a közel állókat lespricceli, a közönség általános derültségére.

A szobrot több legenda is övezi:

A leghíresebb a III. Gottfried leuveni hercegről szóló. 1142-ben a kétéves főnemes csapatai grimbergeni főurak Berthoud nevű szövetsége serege ellen harcoltak Ransbeke mellett. A gyermek herceget a katonák egy kosárba tették és felfüggesztették egy fára, hogy bátorítást nyerjenek tőle. A fáról a fiú levizelte az ellenséges katonákat, akik történetesen el is vesztették a csatát.

Egy másik történet szerint a 14. században idegen sereg ostromolta Brüsszelt. A város már jó ideje tartotta magát. A támadók kitervelték, hogy robbanószereket helyeznek a városfalak alá, egy Juliaanske nevű brüsszeli kisfiú viszont véletlenül észrevette őket. Levizelte a gyújtózsinórt, így megmentette a várost.

Az egyenjogúság jegyében a Manneken Pisnek is van nőnemű párja, 1985-ben elkészült a szobor nőnemű párja, a Jeanneke Pis nevű pisilő kislány.

St. Hubert Gallery:

Az 1847-ben épült St. Hubert Gallery, Európa első fedett bevásárlóközpontja ma is elegáns üzletek kínálatával várja a vásárlókat. Az áruház a korabeli társaság kedvelt találkozóhelye lett. Ide járt „plázázni” többek között Victor Hugo is és Alexandre Dumas.

Az épület alsó szintjén üzletek, a felső szinteken pedig lakások találhatóak. A kétszáz méter hosszú, üvegtetővel fedett bevásárló csarnokot 2 nagyobb részre oszthatjuk, a "Király galériája" és a "Királynő galériája". Séta közben csak gyönyörködj, az árakat ne nézd.

A Kakaó és Csokoládé Múzeum:

A Városháza melletti kis utcában, a rue de la Tete d’Or 11 alatt látható a Kakaó és Csokoládé Múzeum. Az 1998-ban nyílt múzeumban megismerhetjük a csokoládé eredetét, felfedezését, elkészítésének változatait. Megnézhetünk egy látványos bemutatót és folyamatosan kóstolhatunk.

Az első kakaóültetvények terméséből az azték és maja civilizációban mámorító hatású italokat készítettek. A hódító Cortez megszerezte a szent kakaóital, a forró csokoládé receptjét, és magával vitte Európába.

A spanyol királyi udvar volt az első hely, ahol a titkos receptet kipróbálhatták. A titok szerint a gyógyhatású ital szerecsendió, fahéj, méz, vanília és chili felhasználásával készül.

A Királyi palota:

A királyi rezidencia a XIX. században épült, gyönyörű park övezi.

A Brüsszeli csipke:

A belga kézművesség világhírű terméke, mely a legfinomabb brabanti len fonalból készített csipke. Régen vetélt csipkét készítettek, ma a brüsszeli csipke többnyire varrott munka, melyet a virágminták jellemzik.

Brüsszelben még számos érdekesség és látnivaló várja a látogatókat.

Antwerpen:

A város címere, utal az elnevezésének eredetére. A város neve a "handwerpen" - flamandul: eldobott kéz - szóból ered.

A monda szerint a Schelde folyó partján élő Antigoon nevű óriás minden áthaladó hajótól pénzt követelt és levágta azok kezét, akik ezt megtagadták, vagy megpróbálták elbliccelni (nem akarok ötleteket adni a BKV-nak).

Végül egy Brabo nevű ifjú római katona megölte az óriás vámszedőt és kezeit a folyóba dobta. A városháza előtt álló szobor is ennek a legendának állít emléket.

Antwerpen sokféle arcát mutatja a látogatóknak.

A várossal ismerkedve szembetűnő, hogy itt már nem beszélhetünk olyan középkori időutazásról, mint Bruges vagy Gent esetében.

Itt sajátságos, különleges szimbiózisban egyesül a történelem és a modern világ.

A Városháza (Stadhuis):

A Grote Markton (Piactéren) találhatjuk zászlóerdőbe burkolózva. Az egyik legrégebbi reneszánsz épület középső részét Justitia és Prudentia szobrai díszítik.

A homlokzaton pedig II. Fülöp spanyol király és Antwerpen címerét láthatjuk. A homlokzat közepén egy Madonna-szobrot látunk, korábban a várost megszabadító bátor Brabo szobra állt itt.

Antwerpen központi tere a régi város hangulatát idézi. A Városháza szemléletesen ötvözi a reneszánsz és gótikus hatásokat.

A városházát a céhek és kereskedők épületei fogják közre, néhány épületen a céhek védőszentjeit is felfedezhetjük. A főtéren épült a Miasszonyunk katedrális, mely égbenyúló tornyával kiemelkedik a tér házai közül, magassága a város messzi pontjaiból is tisztán látható.

A központi pályaudvar:

Az antwerpeni központi pályaudvar egyike a világ egyik legimpozánsabb vasútállomásokon. Szépsége miatt előszeretettel nevezik a "Vasúti katedrális" -nak, és az egyik fő látványossága Antwerpennek.

A Miasszonyunk-székesegyház:

A 14. században kezdték építeni és 1518-ban fejezték be. Rubens négy festményét is itt láthatjuk: „Krisztus színeváltozása”, „Keresztállítás”, „Levétel a keresztről” és „Krisztus feltámadása”.

Rubens városa:

Nem csak a templomban, hanem a város számos közintézményében felelhetőek Rubens képek. A művész szinte iparszerűen gyártotta a képeket, Rubens megfestette a fő alakokat és motívumokat, a részleteket segédek és festőtanoncok festették a vázlatai alapján.

Természetesen a legjobb megoldás ellátogatni, a festő egykori otthonában mely egykor a lakóháza volt, napjainkban pedig múzeum.

Rubens nem éhező, nyomorgó festő volt, Albert főherceg udvari festőjeként elvett egy gazdag polgárlányt, gyönyörű házat építtetett, itt kapott helyet gazdag könyvtára és műgyűjteménye is. Rubens kedvelte és szívesen örökítette meg vásznain a telt idomú nőket. A” rubensi alkat” fogalommá vált. Műveiből árad az életöröm.

A „Három grácia” című festményét elnézve, nem tudom, vajon mit kezdene a mester, a mai aneroxiás csajokkal?

A Diamond City:

Nem lenne teljes képünk a városról, ha nem tennénk egy sétát a nemzetközi gyémántkereskedelem fellegvárában. Az állomástól a centrum felé sétálva beérünk a gyémántcsiszolók és kereskedők negyedébe.

A világ csiszolatlan gyémánttömegének 85 százaléka, a csiszoltnak a fele az antwerpeni tőzsdén cserél gazdát.

Bizonyára nem véletlen, hogy a gyémántkereskedők zöme hasida zsidó, bár az utóbbi időben indiai és örmény kereskedők egyre nagyobb teret nyernek a gyémántüzletben.

A Gyémántmúzeumban a teljes folyamatot végigkövethetjük a hasítástól a késztermékig, és ha szerencséd van mindezt magyar szakember kalauzolásával, mert, ugye magyarok is előfordulnak a világ minden részében.

Az "Antwerpen Cut” és az „Antwerpen Quality" nemzetközileg elismert kifejezések, melyekkel a kiváló minőségű gyémánt termékeket jelölik.

A zsidónegyed:

A pályaudvarhoz közelében található a város, jelentős lélekszámú ortodox zsidó közössége.

A fekete kaftános, esernyős felnőttek és a pajeszos gyerekek zavartalanul élik a saját vallásos életüket, ügyet sem vetve a sok fényképező turistára.

Egyéb érdekesség:

Külföldön sokszor tapasztalhatjuk, hogy az illemhelyeknek különleges elnevezést adnak, de az számomra is meglepő volt, hogy egy antwerpeni étteremben a mosdó „John” felírással volt jelezve.

Még jó, hogy nem hagytam az utolsó pillanatra a dolgot, mert beletelt néhány perc, mire rájöttem, hogy hova kell mennem, mivel a rövid folyosó végén volt két ajtó, „Olivia Newton John” és „Elton John” felirattal.

Ismerve a népszerű énekes nemi identitását, próbáltam keresni egy harmadik ajtót, de nem volt. Végül óvatosan bemerészkedtem az Elton John ajtón, és sikeresen elintéztem a dolgot, de azért vigyáztam, hogy ne fordítsak hátat senkinek.

Antwerpen, Belgium egyik legváltozatosabb városa. Ipari és kereskedelmi központ, jelentős kikötőváros, számos gyönyörű műemlékkel, élénk kulturális élettel, nem is beszélve az éjszakai élet nyújtotta örömökről.

Nézzünk meg egy videót:

https://www.youtube.com/watch?v=-d_HT5OGYuA

Gent, Észak Firenzéje:

A város a Schelde és a Lys folyó torkolatánál fekszik, a település neve, a kelta 'ganda'összefolyás torkolat szóból ered.

A történelmi emlékekben és műkincsekben rendkívül gazdag várost számos kis csatorna szeli át, észak Firenzéjének is szokták nevezni.

A Graslei és a Korenlei rakpart házai felejthetetlen látványt nyújtanak.

Genti látnivalók:

A Városháza:

Gent egyik nevezetessége a Városháza, melyet körbe sétálva felér egy építészeti stílus tanulmányúttal a gótikától a reneszánszig.

Az épület két szárnya két teljesen eltérő stílust képvisel, de mégis, összességében harmonikus egység.

A Belfried torony: A genti függetlenség jelképe.

Gravensteen vár:

A város másik látványossága a a flandriai grófok várkastélya. Philip Alsace gróf a keresztes lovagok várának mintájára építette a XII. században. Ma az épületben múzeum található, amely a Gentben használt kínzó és harci eszközöket mutatja be.

A középkori várépítők bizonyára nem sejtették, hogy a várfalak alatt majd villamos csenget, turistabuszok araszolnak a fényképezőgépekkel felfegyverzett turisták tömege között.

Még az (örök) ifjú házasok is itt kezdik a nászutat. Egy csipetnyi középkor a belvárosban!

A vár egyébként sohasem állt ostrom alatt, a legnagyobb veszélyben akkor volt, amikor kezdték elhordani a köveit, hogy lakóházakat építsenek belőlük.

A korabeli városatyák segítségével a vár hősiesen ellenállt a rombolásnak, így ma is gyönyörködhetünk szépségében.

A vár egyébként olyan, mint amilyeneket ügyes kezű apukák építenek a gyerekeiknek a tengerparton, csicsás bástyákkal, tornyokkal.

Szent Bavo katedrális (flamandul Sint-Baafskathedraal):

A dóm névadója, a flandriai Szent Bavo a VII. század közepén élt, és a Genti Apátságban van eltemetve.

A Genti Egyházmegye alapítása után lett dómmá a város főtemploma, az akkori Szent János templom, és azóta viseli Szent Bavo nevét

A gótikus katedrális főhajóját és a kórust 24 kápolna veszi közül. A dómban olyan híres művészek alkotásai láthatók, mint Hubert van Eyck a „Titokzatos bárány imádása” címűoltárképe 1432-ből, amelyet testvére Jan van Eyck fejezett be, valamint Rubens 1624-ben befejezett oltárképe, amely Szent Bavo kolostorba lépését örökíti meg.

A templom a gótika egyik legszebb épülete Belgiumban, és húsz táblaképből álló szárnyas oltár a legnagyobb művészettörténeti értéke.

Graslei rakpart:

A Graslei rakpart a város legszebb, leghangulatosabb része. A folyó mellett egymás után sorakoznak a korabeli kereskedőházak, raktárak és a különböző céhek székházai.

Természetesen nem maradhat ki a vámház és a posta sem.

A középkori flamand építészet jellegzetes formái és élénk színei ma is szemet gyönyörködtetőek.

A gazdag rakománnyal érkező kereskedelmi hajók helyett ma turistákkal zsúfolt sétahajók közlekednek a csatornákon.

A kőfaragók céhének a háza:

Gent másik nagyon érdekes látnivalója a kőfaragók céhének a háza, melynek érdekessége a tetőt díszítő hat különböző szélforgó.

Az impozáns óratornyú korábbi posta épületet átépítik, ez év végén egy exlusiv bevásárlóközpont nyílik a patinás épületben.

A flamand színház: Különleges a festett homlokzat.

Járda és fal díszítés:

Szent Miklós templom: Az egykori gabonapiac terén magasodik.

A belga sört Gentben is meg kell kóstolni, hiszen a sok gyönyörű látvány és a hosszas séta során érthető, ha megszomjazik az ember.

Nosza, irány a híres Dulle Griet (Veszett Margit) söröző, amely egy XV. századi öntött vas ágyúról kapta nevét.

Kissé szűkös a választék, csak 250 féle sörből választhatsz. Ha nagyon szomjas vagy érdemes MAX sört rendelni, bár ez esetben a pincér elveszi a fél pár cipődet, beleteszi egy kosárba, amit felhúz a plafonig, és addig nem kapod vissza, amíg meg nem ittad az egészet.

Ha nem tudod meginni, marad a cipőd. Mezítláb távozó vendéget nem láttam!

Gent városa maga a történelem, Párizs után a középkor második legnagyobb városa volt.

Méreteiben ma már jelentősen elmarad Európa nagyvárosai mögött, sajátságos középkori hangulatát megőrizte.

Ezt az alábbi videó is bizonyítja:

https://www.youtube.com/watch?v=bt1j7oq773E

Bruges–i látnivalók

Kapcsoljuk be a bolondos professzor időgépét, repüljünk vissza a múltba és látogassunk el egy középkori flamand kisvárosba. A város neve a norvég „Bryggia” (kikötő) szóból ered.

Az óváros kanyargós, keskeny, macskaköves utcáit hajózható (mondjuk inkább, hogy csónakázható) csatornák szelik át, némi velencei hangulatot idézve. A jellegzetes németalföldi, keskeny csúcsos homlokzatú polgári házak fölé égbenyúló templomtornyok magasodnak.

Bruges városát 1128-ban alapította I. Balduin gróf. Érdekesség, hogy tengeri kijáratát egy viharnak köszönheti a város, amikor a víz betört a szárazföldi területekre, és egy természetes csatornát alakított ki.

Az ezeréves város gazdagságát elsősorban a kereskedelemnek köszönheti. A középkorban az egyik legfontosabb Hanza-város volt.

A XIX. század második felétől a megélénkült turizmus jelenti a település legfőbb bevételét.

A hajdani aranykorból páratlan épségben és szépségben megmaradt épületek vonzzák a látogatókat.

Az egyik legszebb belga város, melyet csak úgy emlegetnek: die Scone (a szépség).

A gyönyörű gótikus és barokk épületek múltidéző hangulata, a sok-sok templom és kápolna, a várost ékesítő több száz kisebb-nagyobb Madonna-szobor évről évre a turisták százezreit vonzza.

Kevesen tudják, hogy a tőzsde (börze) név a Bruges-i van der Buerse család nevéből származik, akik utalványokat, jelzálogleveleket és váltókat alkalmaztak a pénzügyi műveletekben, a címerük, pedig három erszényt ábrázolt.

A kereskedők a tekintélyes kereskedőcsalád háza előtt gyülekeztek üzletkötésre. A Börze nevet, ma is világszerte használják.

Apropó, tudod, hogy kell a kákán csomót keresni?

Egyszerű, olcsón veszed, és drágán adod el.

A hangulatos kisváros 2002-ben Európa kulturális fővárosa volt. Történelmi belvárosa 2000 óta a Világörökség része.

A várost először gyalog érdemes felfedezni, de figyeljünk kockaköveken vadul kopogó lovas hintókra és a cikázó biciklisekre.

A legfontosabb látnivalók:

Miasszonyunk templom:

A városban található Európa legmagasabb, 122 méteres kőtornyú temploma, Miasszonyunk-templom, ahol megtekinthető Michelangelo Madonna-szobra.

A Madonnát a művész a Sienna-i katedrális számára készítette, de két Bruges-i kereskedő megvásárolta az alkotást.

A Szent Vér bazilika:

A város másik büszkesége a Burg téren áll. Nevét onnan kapta, hogy emeletén Jézus vérét tartalmazó fiolát őriznek, amit egy keresztes lovag hozott a Szentföldről.

A helyi nevezetességnek számító Krisztus vére körmenetre évről-évre egyre több látogató érkezik.

A Piactér:

A tágas teret jellegzetes németalföldi, keskenycsúcsos homlokzatú polgári házak övezik, de először a 83 méter magas 47 harangból álló Belfort harangtornyot pillanthatjuk meg, mely uralja a teret, és szimbolizálja a középkori brugesi polgárok erejét és szabadságszeretetét.Az 1240-ben épült torony az idők során többször vált a tűz áldozatává. A harangjátékok mechanikusan is működik, de kezelésére a város egy hivatalos harangozót is foglalkoztat, hogy teljes legyen a középkori feeling.A 366 lépcsőfok megmászásával gyönyörű kilátás nyílik a városra, ha szerencsénk van, még az Északi-tengerig is elláthatunk.

A Városháza:

Az 1375 körül épült impozáns épület a város középkori virágkoráról tanúskodik. Belgiumban ez a legrégebbi és a helyiek szerint legszebb Városháza.

A homlokzaton bibliai és történelmi alakok szobrai láthatóak. Néhány terme látogatható és polgári esküvők is köttetnek falai között.

A séta után menjünk hajókázni:

A várost átszelő csatornarendszeren hajókázva, a városnak újabb szépségeit fedezhetjük fel.

A csatornákban az épületek „velencei módra” a vízben állnak, a házak egy részének közvetlen csónakkijárata is van.

Az alacsony hidak és a labirintusszerűen kanyargó csatornák egy középkori skanzen hangulatát idézik. A vízről csodálatos kilátás nyílik a pompás épületekre. Festői látvány az ódon hidak, és a csendes víztükör fölé hajló fák.

Elhajókázunk a Szent János Kórház mellett, melyet a XI. században alapítottak, falai között talán a világ egyik legrégebbi gyógyszertára tekinthető meg.

Gasztronómia:

A kulturális értékek mellett a város a kulináris élvezetek széles választékát kínálja a látogatóknak.

Mielőtt választanánk a jellegzetes ételek közül, igyunk egy sört. A választás nem egyszerű, több-száz különböző sört kínálnak. A legnépszerűbbek az apátsági sörök. Minden sört azonos címkéjű pohárba töltenek.

Bátran kóstoljuk meg, nem fogunk csalódni, bármelyiket is választjuk. Azért nem árt az óvatosság, mert a nálunk megszokott, négy-öt %-os alkoholtartalmú sörök Belgiumban inkább üdítőnek számítanak, nem ritka a 8-10%-os sör sem.

Aztán kóstoljuk meg az ízesített lében vagy fehérborban párolt fekete kagylót sült krumplival. Természetesen közben folyamatosan igyuk a sört.

A végén ne hagyjuk ki a kézzel készült csokoládék kóstolását sem.

A város a késő középkor óta alig változott. Évszázados csipkerózsika álmából reggelente a turisták csókja ébreszti, bár a látogatók tömegét látva ez inkább csóközön.

Bruges-ben a legjobb dolog céltalanul kószálni, bámészkodni és időnként legurítani egy sört. A város középkori atmoszférája és romantikus hangulata szinte magával ragadja a látogatót.