Translate

2013. május 15., szerda

Skóciáról általában




Skóciáról általában



A Brit-szigetek leglátványosabb és legzordabb szépségű tájait csodálhatjuk meg Skócia területén.

A számtalan természeti szépség között a mély tavak (lochok) és völgyek (glenek), a havas csúcsok, a kristálytiszta vizű patakok, a vadregényes Felföld, a skót duda és a skót szoknya jelenti ezt a különleges országot.
Egy korty füstös whisky, a komor várkastélyok éppúgy hozzátartoznak Skóciához, mint a kristálytiszta levegő. Mindez párosul egyfajta misztikummal és a történelmi levegő érzetével. 
Itt szinte mindig esik az eső, de ez is hozzá tartozik a tájhoz.




Ha megjegyezzük egy skótnak, hogy nocsak, már megint esik, azt fogja felelni – Ez nem eső, hanem nyers whisky! 
Amiből egyébként az angyalok is részesülnek, hozzájuk száll a whisky érése közben elveszített alkohol. (angel’s share)
Skócia a kövek országa. Európában általánosan elterjedt volt, hogy az emberek egy kőre esküdtek, úgy tartották, a kő ereje és tartóssága megerősíti az esküt.
A régi dán krónikás, Saxo Grammaticus írja: „Amikor a régiek királyt választottak, földbe ágyazott kövekre álltak, és így adták le a szavazatukat.” 
A koronázással kapcsolatos a híres Stone of Scone, a koronázó kő vagy a végzet köve. Egy polcon volt, a koronázó szék alatt a Westminster Apátságban, és a 13. századtól kezdve minden brit uralkodó ott ült fölötte a koronázási ceremónián. 1996-ban az Edinburgh-i várban helyezték el.
 Senki nem tudja biztosan, honnan van ez a kő; hagyományosan a párna, amelyen Jákob feküdt, amikor az angyalokról álmodott. Később a jeruzsálemi templomban helyezték el, és Judea királyait koronázták fölötte.

Aztán az i.e. 4. században az utolsó judeai király lánya és Jeremiás próféta Skóciába vitték. A hercegnő egy skót király felesége lett, és a skót királyokat koronázták a kő fölött. 

Itt élt Sir Walter Scott és a skótok nemzeti költője, Robert Burns is, aki azt a szállóigévé lett sort írta:

„szívemet a Felföldön hagytam...”.

Így érez sok ezer távolba szakadt skót származású amerikai, kanadai, ausztráliai és új-zélandi, akik igyekeznek minél többször visszatérni őseik földjére.


Burns szobra Glasgow főterén

Néhány szó az ország történelméről:
Britanniának északi részét a rómaiak Caledonia néven már az I. sz.-ban ismerték.

Ha most ismertetni szeretném a véres történelmi eseményeket, akkor ez a kis beszámoló könyvméreteket öltene. 

Általánosságban az egész történelmüket az angolok ellen vívott váltakozó sikerű harc jellemezte. 

Skócia sokáig az Anglia elnyomott tartománya volt.

Bár Anglia és Skócia történelme elválaszthatatlanul összefonódott, viszonyuk a történelem folyamán nem volt egyenrangú, sőt, a skótok ma is küzdenek önállóságukért. 

Ebben az állandó függésben Skóciának sikerült megőriznie önálló arculatát.

A skótok genetikailag a világ egyik legváltozatosabb népe, állítja egy kutató, a hagyományos nézetekre rácáfolva, a skótok, az írek, a kelták, piktek és a vikingek mellett, nyugat-afrikai, ázsiai és szibériai ősöket is feltételez. Ezt azzal magyarázza, hogy Skócia a kontinens szélén helyezkedik el, az emberek pedig északnyugati irányba vándoroltak, és már nem mentek tovább.



Egy kis magyar vonatkozás:


A XI. században a normann inváziót követően, a Skót Királyság több, Hódító Vilmos elől menekülő üldözöttet befogadott, köztük a Magyarországról származó Skóciai Szent Margitot, akit később III. (Véres)Malcolm feleségeként Skócia királynéja lett 1069-ben.

Margit mindvégig döntő befolyást gyakorolt férjére, aki az asszony hatására megszelídült, elhagyta vad szokásait. Ezt a ráhatást a mai magyar asszonyok is sikerrel alkalmazzák.

Margit még normandiaiak és németalföldiek földhöz juttatását is elérte annak érdekében, hogy támogatást szerezzen egy esetleges normann-skót háború esetére. Terve nem járt sikerrel, viszont a háború megkezdődött.

Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat épített, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. 




A piktekről:
A piktek a Forth és a Clyde folyótól északra éltek. A rómaiak által caledon-oknak nevezett és más törzsek leszármazottjai. 

A Piktföld, vagy más néven Pictavia lett Alba királyság a 10. században és a piktekből alakult ki az Albannach nép, vagyis a skótok.

A rómaiak tartottak tőlük, Hadrianus falat is emeltetett, hogy védve legyenek az erőteljes, kifestett harcosokat fölvonultató piktek támadásától. 

A latin Picti szó jelentése „festett” vagy „tetovált” emberek.
A pikt kőemlékeken talált feliratoknak csak egy részét fejtették meg, mert azok emberi beszédet kódoló írást rejtenek. 

A jelek megfejtése még várat magára, mert ehhez általában egy kétnyelvű felirat is szükséges, ahogy az egyiptomi hieroglifák megfejtése is csak a rosette kő megtalálásának volt köszönhető.

A piktogram elnevezés valószínűleg a pikt szimbólumokból származik.





A skót zászló:
Skóciának két hivatalos zászlaja van, az egyik a kék alapon fehér kereszt, illetve a sárga alapon piros oroszlán. Előbbit Saltire-nek, utóbbit pedig Lion Rampant-nek nevezik.
A Saltire a világ egyik legrégibb zászlója, amelyet hagyományosan a 9. századra datálnak, amely még ma is használatban van nemzeti lobogóként.
A legenda szerint, II. Angusz király vezette a skótokat csatába az angolok ellen, és amikor bekerítették őket, az éjszaka folyamán megjelent Szent András, akit korábban ferde kereszten égettek el és biztosította őket a győzelemről. 
A következő nap mindkét oldalon egy fehér andráskereszt jelent meg. A skótok ezen felbuzdultak és legyőzték az angolokat. Azóta ez a skótok lobogója.
A kék alapon fehér lobogó egyébként megtalálható a brit zászlóban, a Union Jack-ben is.
A Lion Rampant, amely egyébként hátsó lábain álló oroszlánt jelent, a királyság zászlaja volt. 




Skót szoknya:
A közhiedelem szerint a skót szoknya mindig is a skót nép tradicionális viselete volt.
Meglepő módon feltalálása egy a XIX. századi Skóciában élő angol úr nevéhez fűződik.
Természetesen e ruhadarabnak azért van némi köze a skótokhoz, hiszen a gyökerek a skót és ír klánok, családok korai történetéhez nyúlnak vissza. 
Már a X. században megfogalmazódott a vezetőkben az igény a klánok öltözeteinek egységesítésére. Így jött létre a törzsek formaruhája, és a színekkel, csíkokkal és kockákkal azonosítani lehetett, hogy a harcosok kikhez tartoznak.
A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata az egyik legjellemzőbb és legromantikusabb szimbóluma Skóciának. Ki ne tudná, hogy Skóciában még a férfiak is szoknyában járnak, amit „kilt”-nek hívnak. Ráadásul a kilt alatt elméletileg nem hordanak semmit. 

„Ez alatt nincs alsónadrág, azért mert nem szoknya, hanem kilt….” Sir Sean Connary

Egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”. És ebben van is valami.
Egy skót úriember, legyen az felföldi harcos vagy déli politikus, mindig nagyobb megbecsülésnek, tiszteletnek és elismerésnek örvend, ha nem nadrág van rajta, hanem kilt.
Furcsa, de férfiasabb szoknyában lenni, mint egy kopott farmerben. Sokkal hatásosabb külsőt kölcsönöz viselőjének a kockás ruhadarab, mint bármi más.
A highland dress formája a hadseregnek köszönhetően maradt fenn, ők voltak a hagyomány állandó őrzői. 1782-ben újra engedélyezték a hordását. Ezen időpont előtt ugyanis csak akkor volt engedélyezett a skót ruha viselete, ha az illető belépett a brit katonaság kötelékébe.
A dudások voltak azok, akik saját kiltjükben járhattak, annyi kikötéssel, hogy színében és mintájában egyeznie kellett az ezredével. 
Sokan mégis inkább a halált választották, büszkén vállalták a szenvedést, de népük szimbólumától nem voltak hajlandók megválni.
Ma már boldog-boldogtalan, akinek ereiben egyetlen csepp skót vér is csörgedez, büszkén viseli a kiltet.




A skót whisky:

A whisky szó egy ősi gaelic kifejezésből ered. (Nem illik összekeverni a whiskey-vel, erre a skótok igen érzékenyek.) Az „uisge” a „uisge beatha” rövidítése, amely gaelic nyelven annyit jelent: az élet vize. 
Ezt a kifejezést a 18. században használták először, eredete pedig a latin „aqua vitae”-re vezethető vissza.
A skót whiskyről tudni kell, hogy csak Skóciában desztillált, érlelt és palackozott whisky lehet, amit minimum 3 évig és egy napig olyan tölgyhordóban érleltek, melyben előtte sherryt tároltak. 
Többnyire kétszer, két és félszer, ritkábban háromszor párolják le.
Az üvegen látunk kormeghatározást, pl. 12 years old, ez azt jelenti, hogy abban a whiskyben a felhasznált legfiatalabb whisky 12 évet pihent tölgyfahordóban. 
A kor mindig a legfiatalabbat jelenti! Tehát egy 12 éves whiskyben is lehet 20, 30 éves whisky, de a törvény szerint mindig a legfiatalabbat kell feltüntetni.
A Single malt a világon az egyik legnépszerűbb whisky típus, jellemzője, hogy a whisky árpamalátából készül, és egyetlen lepárlótól származik (de több hordóból). A legértékesebb kategória a single cask. Ez azt jelenti, hogy a malátawhisky, amit a palackba töltöttek, egyetlen hordóból származik.
Nagy nemzetközi népszerűségnek örvendenek a különböző párlatok összekeverésével ("blen ding"), előállított italok. Ebbe a kategóriába tartoznak a Bells és a Famous Grouse.
Manapság újjáéledőben van a hagyományos, csíráztatott árpából készített ("malt") whiskyfajták gyártása is. Ezek minőségét az árpa fajtája, a csiráztatás időtartama és az adott helyen a desztilláláshoz használt víz ásványi összetétele határozzák meg. 
Az elkészült keveréket nyolctól húsz évig terjedő időn keresztül érlelik. A leghíresebbek a, Glennfiddich, a Glenmorangie és a Laphroig. Egy whisky-likőrfajtát is gyártanak, a sűrű és édes Drambuie-t.

                              „Whisky and freedom gang thegither”, 

azaz whisky és szabadság együtt járnak – írta egyszer a skótok Petőfije, Robert Burns.
Churchill kedvenc itala a fekete címkés Johnnie Walker volt. A Johnnie Walker palackja azért lett hagyománybontóan szögletes, mert a nagy tengerentúli kereslet miatt csak így tudták megoldani, hogy szállításkor minél több üveg férjen bele egy ládába. Azóta ez lett a Johnnie egyik márkajele. 



Gasztronómia:
A skótok előszeretettel fogyasztanak bárány- és marhahúst, és bizony belsőségeket, no meg tőkehalat. Válassz ízlésed szerint, egy a lényeg, ha itt jársz, legalább egy hagyományos skót étket:
Haggis : A skótok se mind kedvelik, pedig hajdan ez volt a szegények alap étele: egy kisgömböchöz hasonlít, amely tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt töltik meg mindenféle belsőségekkel, majd kifőzik. Olyasmi, mint egy hurka. 
Robert Burns születése napján megtartott Burns-vacsorákon hagyományosan csak haggis-t esznek.



Skót sörök:
A skót sörök hagyományosan erősen maláta ízűek, hiszen a maláta amúgy is nagy mennyiségben állt rendelkezésre, a komlót viszont importálni kellett, erre utal, hogy a sörök erősségét nem fokokban vagy százalékban mérték, hanem pénzben, méghozzá schillingben, aszerint, hogy bizonyos fajták után mennyit kellett adózni. 

Belhavenben a bencés szerzetesek már a 14. században főztek sört, és még ma is főznek, egy 80 Schilling nevű erős sört. 
A Freserburgh-i Brew Dog a világ legerősebb sörét kínálja, a skót szeszfőzde 41 alkoholfokos sört állított elő, amivel egy fokot rávert a németek legerősebb sörére. 

A németekre utalva a skótok „Sink the Bismarck", azaz „Süllyeszd el a Bismarckot”-nak keresztelték el italukat. (A Bismarck egy német hadihajó neve volt)



Egyéb érdekességek:
Skóciában a 914 m feletti hegycsúcsokat Munronak hívják gyűjtőnéven. Jelenleg 284 ilyen csúcs van az országban. Nevét onnan kapta, hogy elsőként a Skót Hegymászó Klub elnöke, Sir Hugh Munro fényképezte le őket. Skócia legmagasabb pontja egyébként az 1344m magas Ben Nevis.

Egy tanulmány szerint a vörös hajú emberek sokkal jobban tűrik Skócia elképesztően változatos, olykor embert próbáló időjárásának viszontagságait. 

A vörös hajú, pirospozsgás orcájú embereknek nagyobb a túlélési esélyük olyan térségekben, ahol a nyarak rövidek és hűvösek, a telek viszont hosszúak és sötétek.



Lassie:
A collie mint kutyafajta véglegesen összekapcsolódott a köztudatban Eric Knight hősével, a szuperkutya Lassie-vel. 

Érdekes lenne összeszámolni, hány skót juhászt hívnak még napjainkban is Lassie-nek. 

A collie hosszú története során részese volt a népszerűség összes örömének és keservének egyaránt. A collie-ról egyébként még ma is számtalan legenda kering. 

Egy ilyen történet Yarrow, a birkatolvaj históriája, melyet korabeli bírósági dokumentumok is alátámasztanak. Valamikor 1772-ben történt, hogy egy skót faluban nap, mint nap eltünedezett egy-egy birka a juhászok nyájaiból. Senki sem tudta, hová lettek, mígnem egy nap hazatért egy eltűntnek hitt anyajuh, aki szarván egy  hét mérföldre lakó paraszt billogját viselte. 

Az ügy azonnal bíróság elé került, hiszen akkoriban, akárcsak a vadnyugaton a lótolvajra, a birkatolvajra halálbüntetés várt. A Murdison nevű vádlott birtokát alaposan átkutatták, majd juhásza társaságában börtönbe vetették, 186 birka ellopásának vádjával. 

Murdison váltig állította, hogy a juhok maguktól mentek hozzá, azonban mindenki tudta, hogy egy birka nem kóborol el 10 mérföldnyi távolságra otthonától. 

A vádlott végül bevallotta, hogy kutyája követte el a lopásokat, természetesen az ő parancsára. A kutyának egyedül kellett az idegen nyájat szétzilálnia, majd a kiszemelt juhot leválasztania és hazaterelnie gazdájához. Még azt is megtanulta, hogy ne az országúton, hanem rejtett ösvényeken terelje zsákmányát. 



Néhány skót vicc: 


Legendás hírű fukarságuk eredete nem más, mint a szegényes életmódból következő természetes takarékosság, ám az kevésbé ismert róluk, hogy jószívűek és vendégszeretők.

Az angolok szüleménye állítólag az a mondás, hogy az amerikai Grand-kanyont is a skótoknak köszönhetjük. Állítólag egy skót elvesztett egy egypennyst, és elkezdett ásni, mert meg akarta találni.

Egy skót egy meztelen nőt nézeget egy képeslapon. Kortyol az előtte levő pohár szódavízből és felsóhajt:

Ez nem mehet így tovább! Minden pénzem nőkre és piára költöm!



Befejezés:

Ez Skócia, a kristálytiszta levegő, a hatalmas rétek, csillogó tavak és folyók, a misztikus kastélyok, a hangulatos pubok a whisky és nem utolsó sorban Nessie hazája.

Végezetül olvassuk el Robert Burns egyik legismertebb versét, Szabó Lőrinc fordításában:



John Anderson, szívem, John:



John Anderson, szívem, John,

kezdetben, valaha

hajad koromsötét volt

s a homlokod sima.

Ráncos ma homlokod, John,

hajad leng deresen,

de áldás ősz fejedre,

John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John,

együtt vágtunk a hegynek,

volt víg napunk elég, John,

szép emlék két öregnek.

lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.

       
                                                                     
                                                            made by Peter

15 megjegyzés:

  1. Köszönöm kedves Péter,lenyűgöző a beszámolód ismét, gratulálok.Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha sikerült bemutatnom ezt a vadregényes országot.

      Törlés
  2. Kedves Péter! Neked is jól állna, a skót viselet! köszönöm a beszámolót! puszim Gizus,

    VálaszTörlés
  3. Kedves Péter! Köszönjük ezt és a korábbi érdekes és szórakoztató élménybeszámolóidat. Nagy érdeklődésről és felkészülésről tanúskodik mindegyik korábbi anyagod is. Kívánjuk, hogy a továbbiakban is hasonló kitartással és fáradhatatlanul folytasd ezt a sorozatot. Üdvözlettel Jutka és Lajos.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm kedves szavaitok.

    Örülök, hogy virtuális idegenvezetőként elkalauzolhatlak Benneteket a Föld sok szép tájára.

    Péter

    VálaszTörlés
  5. Csodálatos, kedves Péter, köszönöm szépen!
    Üdvözlettel:Róza

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Péter! Megint egy jó tartalmas érdekes dolgot mutattál be. csodálatos képekkel.( nos egy szoknyát Te is vehettél volna fel) Szeretettel Klára

    VálaszTörlés
  7. Csak azt nem értem miért szeretik a skótok az egy szál kiltet, sem nem kényelmes, sem nem meleg. Köszönöm szépen részletes útleírásodat. Üdv. janosgyula

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A ruházatnak számos előnye volt a felföldi klímán és terepen. A kényelmi szempont is lényeges volt, hiszen igen könnyen lehetett benne mozogni, futni, hegyet mászni, és még jól szellőzött is.

      Törlés
  8. P.s.:Burns: "Ha mennél hideg szélben a réten át, a réten át
    válladra adnám kockás takaróm, hogy meg ne fázz, hogy meg ne fázz. / A fordító hirtelen nem jut eszembe / Üdv. janosgyula

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a Burns idézetet. (Weöres Sándor fordítása)

      Törlés
  9. Köszönöm szépen ezt a remek virtuális utazást Skóciába! Kívánok Neked jó egészséget és minden jót! Üdv:Margó

    VálaszTörlés